Luxus, gepárdok, iszlám és prostituáltak, avagy az Emirátusok valódi arca 1. rész

Bár az időjárás május közepéig ideális egy dubaji úthoz, ha mégsem váltottál volna jegyet az Emirátusokba, tarts most velem!😊


Az eddigi legszemélyesebb, legőszintébb cikksorozatomban ezekre a kérdésekre keressük a választ: Milyen az arab férfi, ha udvarol? Miben rejlik az arab üzletemberek sikere? Miért akartam tizennyolc évesen otthagyni a gimnáziumot és a világ másik felére költözni? A sejkek tényleg milliókat fizetnek az európai lányoknak egy buja éjszakáért?



***


Megmondom őszintén, a mai napig összesen két eshetőséget ismerek: Vagy eljön értem egy sejk, egy miniszterelnök, egy rocksztár, esetleg egy őrjítően hatalmas koponya, vagy patkoljak el egyedül. Könnyebb lesz a föld is, ha nem zörgeti mellettem egy unalmas fickó a csupasz csontjait.


Sosem állítottam, hogy könnyű elcsábítani. Minimum meg kell menteni vagy el kell rabolni. Csak semmi konvencionális trükk!


A gimi végére már majdnem megfulladtam. Nem azért, mert nekem nehezebb dolgom volt, mint másoknak. Nem közösítettek ki és nem is voltam rossz tanuló. Csupán úgy éreztem magam, mint egy lámpásban kuksoló dzsinn, aki ezer éve nem látta a napot. Olyan életre vágytam, ami lehetővé teszi, hogy egyik reggel Egyiptomban ébredjek, vízipipát szívjak a piramisok lábánál, és mindeközben halvány gőzöm se legyen, hol kötök ki két nap múlva. Ehelyett, mintha gúzsba kötöttek volna a hétköznapi élet szabályai. Azt gondoltam, hogy mind a világ, mind pedig én tele vagyunk lehetőségekkel. Férjhez mehetnék a Közel-Kelet egyik zárt, mégis titokzatos országába, elmehetnék Hollywoodba szerencsét próbálni, írhatnék fontos könyveket, nyomozhatnék rezsimek és halálosan veszélyes emberek után. Vagy csak szerelmes lennék, ételeket ennék, amikről még nem is hallottam, és az utazás legkülönösebb formáit választanám. Fogalmam sem lenne, milyen tájakon járok, csak a tevét cserélném elefántra és mennék is tovább. Ilyen lelkiállapotban talált meg Ahmed levele. Nem írt sokat, mindössze annyit, hogy meglátott és eldöntötte, kellek neki. Bár az üzenetből áradó határozottság legyezgette a hiúságomat, mégis azért ragadtam billentyűzetet, hogy elküldjem jó melegre a cukipofát. Volt valami bicskanyitogató a magabiztosságában. Mit képzel ez? – gondoltam. – Az európai nőnek csak csettinteni kell, és az parancsszóra ugrik is?!


A borzasztó indítás után, ugyan nem varázsütésre, de megtört a jég. Ahmed a felszín alatt egy sebzett lelkű, érzékeny, mégis férfias embernek tűnt. Nyolc évig Amerikában élt és pénzügyet tanult. A texasi barátnője orrba-szájba csalta, amíg ő Dubajba utazott, hogy eltemesse az apját. A nők folyton kihasználták, a pénzére hajtottak, annak ellenére, hogy Ahmed művelt volt, szellemes és fejből idézte a Büszkeség és balítéletet. Szegény megkínzott lélek másra sem vágyott, mint őszinte szerelemre. Be akartam bizonyítani neki, hogy képes vagyok megadni mindezt. Hátsószándék nélkül. Alig egy

hónap ismeretség után összepakoltam a bőröndömet, és készen álltam, hogy az Emirátusokban vessem meg a lábam. Nem volt okom Magyarországon maradni. Akkor azt hittem, hogy a hazámban csak az örök unalom várhat rám, én pedig nem ilyen sorsa rendeltettem. Ott akartam hagyni az iskolát, de a szüleim ragaszkodtak hozzá, hogy legalább egy magántanulói státus-szal béküljek ki. A procedúra hamar lezajlott, Ahmed cége kiállított nekem egy igazolást, ami lehetővé tette, hogy magántanulóként folytassam az iskolát.


Akkoriban lettem csak nagykorú, a családom pedig nem engedte, hogy egyedül vágjak neki az útnak. Ahmed – legnagyobb meglepetésemre - kifejezetten örült ennek a fordulatnak. Alig várta, hogy a híres arab vendégszeretetben részesítse a szüleimet. Ez jó jelnek tűnt.


Na, de milyen élet várt rám a kelet kapujában? Ahmednek yachtjai voltak, gepárdjai, aranyszőrű, drága türkmén lovai. Legalábbis erről szólt a fáma. Büszke voltam rá: az én párom egy talpraesett, dörzsölt üzletember. Nem csak, hogy versbe önti a legszebb szerelmes szavakat, de királynői körülményeket is biztosít majd nekem. Egy hatalmas csokor virággal és egy kocsival várt minket a reptéren. Inget, szövetnadrágot, lakkcipőt viselt. Nem akarta rögtön kultúrsokkot okozni a szüleimnek a hagyományos öltözetével. Szemérmesen átölelt, majd mindenkit egyesével üdvözölt. Olyan finom modora volt, hogy azt egy angol úriember is megirigyelte volna.



Ráparancsolt a transzfer sofőrjére, hogy nyalábolja fel a bőröndjeinket, majd beszállt mellénk a kisbuszba, amely a hotelhez fuvarozott. Nyugodt voltam Ahmed mellett, tudtam, hogy ő mindent kézben tart. Akár egy elegáns idegenvezető. Anyáék hamar visszavonultak a szobába, hogy kipihenjék a repülőút fáradalmait, Ahmed és én viszont még egy darabig a hallban beszélgettünk. Elkápráztatott a pórusaiból áradó, keleti varázs. Őelőtte nem ismertem olyat, aki kandurát hordott, vagy közeli barátságot ápolt volna a szaúdi királlyal. Hatalmasnak láttam őt, befolyásosnak. Szinte már-már hálát éreztem, amiért engem választott. Amiért alkalmasnak tartott rá, hogy egy ilyen világban és életben a társa legyek.


A szüleim ott-tartózkodása alatt kivitt minket egy elszigetelt, sivatagi luxusszállodában, aminek ő volt az egyik tulajdonosa. Egy lélek sem volt a butikhotelben rajtunk, és a személyzeten kívül. Tízfogásos vacsorát szolgáltak fel, tüzet gyújtottak nekünk a kertben, és folyamatosan hordták a frissítőket, csemegéket. Másnap Ahmed elkísérte az apámat és az öcsémet a saját szabójához, aki rögtön hozzálátott a kandurájuk elkészítéséhez. De egyéb ajándékokkal is kedveskedett nekik. Például külön-külön megajándékozta őket egy gyönyörűen csomagolt, drága oud-kivonattal. Tényleg mindent elkövetett, hogy a szeretteim szívébe férkőzzön és ez nekem is imponált.


A családom egy hétig maradt. Borzasztóan nehéz volt, amikor eljött a búcsúzkodás ideje. Sem anya, sem én nem bírtuk abbahagyni a sírást, Ahmed pedig ígérte, hogy úgy vigyáz majd rám, mint a szeme fényére. Még egyszer megcsókoltam őket; a testvéremet, apát, anyát, és néztem, amint taxiba ülnek.


A bánatomat azonban hamarosan új érzések váltották fel. Ezennel megkezdődött az Ahmeddel közös, egzotikus, izgalmas életünk. Amire mindig is vágytam. Az első éjszakánkon boldogan hajtottam álomra a fejem. Ez a csodálatos férfi ott feküdt mellettem, nagy reményekkel voltam a jövőre nézve. Hajnali három táján, valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva felriadtam, a sötétben azonban az orromig sem láttam. Ahmed felé nyúltam. A paplant és a matracot tapogattam, de a térfele üres volt. Régen elmehetett, mert időközben az ágyneműje is kihűlt. Megrémültem. Egyedül voltam egy idegen országban, egy idegen házban és az egyetlen, akit ismertem, eltűnt.


Jövő héten folytatjuk!😉

204 megtekintés0 hozzászólás

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése