Irán az iszlám forradalom előtt

„Ők boldogok így, és ti ezt európai fejjel sosem érthetitek meg. Bizony, ez a Közel-Kelet! Itt népszokás a nőgyalázás, az élet legtöbb aspektusát pedig egy 7. században íródott könyv irányítja. Ezen a területen nem volt semmi, csak homok, mígnem jött a hidzsáb és a patriarchátus, végre identitást kölcsönözve a térségnek. A mi örökségünk a húsleves, az övék az esti nyakleves, és mint tudjuk, mindenkinek a hazai ízek esnek legjobban.” – mondják sokan a Közel-Keletről és Iránról is.

De valóban az iszlám megjelenése rendezte volna egységbe ezt a nemzetet? Az Óperzsa Birodalom i. e. 550-től i. e. 330-ig állt fenn, és mind a tudományos vívmányok, mind pedig a művészetek terén élen járt. A birodalmat egyiptomi írások és a Biblia is megemlíti, utóbbiban az Esdrás és az Eszter könyve is ír a perzsa királyokról. Az Óperzsa Birodalom legsikeresebb időszakában képes volt létrehozni egy, a mai Afganisztántól Örményországig és Jemenig terjedő államot. Erősen központosított államigazgatása révén végig komoly kihívást jelentett a tőle nyugatra eső Római majd Kelet-római Birodalomnak. Hatalma csúcsán a 7. század elején sikerült Egyiptomot, Szíriát, Palesztinát és Kis-Ázsiát is meghódítania.

Irán a világ legősibb civilizációja, és az országot járva szinte lehetetlen, hogy ne ütközzünk folytonosan ennek bizonyítékaiba. Iránnak már az iszlám előtt is kialakult vallási rendszere volt, – nevezett zoroasztrizmus – melynek máig akadnak követői. A legkorábbi iráni településeket Kr. e. 7000-ben alapították, ehhez képest azonban az iszlám csak a Kr. utáni 7. században kezdte meg térhódítását.

Reza Pahlavi sah 1925-ben került az ország élére, modernizációs politikája pedig alapjaiban változtatta meg az iráni mindennapokat. A sah terveinek megvalósítását fia, Mohammed Reza Pahlavi folytatta, és bár módszereik nem nyerték el a nép egyértelmű tetszését, munkájuk néhány pozitív hozadékát érdemes megemlíteni. Megépült a Transz-Iráni Vasút, megalakult az első iráni egyetem, a Teherán Egyetem, és olyan mozgalmak jöhettek létre ebben az időben, mint a Women’s Awakening (azaz a Nők Ébredése). A kezdeményezés lényege az volt, hogy a csador többé ne legyen része a dolgozó nők életének, hiszen az – véleményük szerint - akadályozza a testmozgást, ezáltal pedig a nők társadalomba való beilleszkedését is.

A csadort egyébként még az első Pahlavi, Reza Pahlavi sah 1936-ban betiltotta, mivel összeférhetetlennek tartotta a modernizációval kapcsolatos célkitűzéseivel. Ezt követte a nők szavazati joga, amely intézkedéssel kivívta a síita vallási vezetők haragját.

A '79-es forradalom előtti iráni utcák látképe aligha hasonlítható össze az ország mai arcával. A képsorok érzékletesen mutatják be, mennyivel szabadabb volt az élet a síita fundamentalizmus előtt.



41 megtekintés0 hozzászólás